Szülőknek gyerekekről őszintén
Mit adhat egy gyereknek hosszú távon a coaching és önismereti foglalkozás?
Szülőknek gyerekekről őszintén
Mit adhat egy gyereknek hosszú távon a coaching és önismereti foglalkozás?
Saját tapasztalataim és hitrendszerem a szülő-gyerek kapcsolatot illetően:
Annak ellenére, hogy jó szándékkal vagyunk saját gyerekünk iránt, mégis hajlamosak vagyunk kétségbeesni, elbizonytalanodni számtalan, őt érintő témával kapcsolatban:
’Jók-e az én nevelési elveim?’
’Jó társaságba jár-e a gyerekem?’
’Vajon eszik-e / iszik-e eleget, kielégíti-e alapvető szükségleteit, nélkülem is?’
’Van-e értelmes elfoglaltsága?’
…és még rengeteg helyzet merülhet fel.
Az is előfordul, hogy a gyerekről ’lepereg’ a szülő kérése (holott nincsenek rosszban), és így olyan, mintha a gyerekünk egy másik világban élne. Tanácstalanságot élhetünk meg ilyenkor.
Gyakori, hogy szülőként való igényeink, ill. a gyerek önálló igényei nincsenek összhangban, de még sajnos kimondva sem, és így nehéz közösen jó megoldást találni egy-egy helyzetben. Hiszem, hogy érdemes megtanulnunk kimondani – úgy szülőként, mint gyerekként – hogy mire van igényünk.
A gyerek támogatása, a bizalom kialakulása (és megtartása), a jó kapcsolat megőrzése: ezekre néha tudatosan gondolunk, néha van azonban ’valami’ hiányérzetünk a gyerekünkkel kapcsolatban, hogy miért nem tudunk igazi partnerei lenni neki(k).
Szülőként szintén fontos, hogy megtaláljuk az egészséges egyensúlyt a beavatkozások és az önállóan élni hagyni elve között. Rengeteg szülő-gyerek kapcsolat terhelődik ezen kényes egyensúly eltolódásából, és lehet vagy egy ’életképtelen’ gyerek belőle (amikor mindent a szülő hagyott jóvá korábban), vagy egy zárkózott, öntörvényű ember, akinek túl sok lett a ’beleszólásból’ és így inkább az önfejűség felé vette az irányt.
Felnőtt korunkra persze megtanuljuk ezt helyi értéken kezelni, mégis sokakban ott a lelkiismeretfurdalás – szülőként és gyerekként egyaránt – hogy lehetett volna ezt másképp is csinálni anno. És most van anno, amíg „gyerek életkorú” a gyerekünk. E témában gyakran fordulnak hozzám szülők.
„Akkor lesz boldog a gyerek, ha szereted, és ebbe beletartozik, hogy azt is szereted benne, amiben más, mint te.”
Mérő László
Mi az, amire szülőként legtöbbször nem gondolunk?
...a szociális készségek, a kritikus gondolkodás fontossága
A szülők általában csak arra gondolnak, hogy ’taníttatni kell a gyereket’, és arra nem, hogy a szociális készségeket is fejleszteni, gyakorolni kell! Az iskola még mindig az információ megszerzését tekinti célnak, azt nem tanítja, hogy mit kezdjen a diák a megszerzett tudással. A kritikus gondolkodás ezzel szemben olyan összetett folyamat, amely az információ megszerzését alapnak tekinti, erre épül a döntéshozatal és az alkalmazás készségének gyakorlása, mely az érzelmi érintettséget is számba veszi. Remek dolog, ha a gyerek képes saját ismereteit rugalmasan kezelni, gondolatait rendszerbe szervezni és jó döntéseket hozni. Ezt mind kamasz korban érdemes gyakorolni.
...különbséget tenni a média és a valóság között
A non-stop média és szórakoztatóipar ’átka’: a gyerekek készpénzként kezelik azt, amit a 24 órában rendelkezésre álló média közvetít feléjük. A YouTuberek generációját éljük, a TV-ben egyre erőszakosabb filmek sora megy le, és mesterségesen generált konfliktusokba ’cseppenünk bele’ egy-egy sorozatban. A Marvel hősei pedig szintén nem a higgadtságukról híresek. Ezért fontos beszélgetni gyerekeinkkel arról, hogy mi jön a médiából és melyek a valóságban értékes, lényeges dolgok.
...az alapvető önismereti és szociális készségek meghatározóak később
Hiszem és tapasztalatból tudom, hogy ha valakinek jók az alapkészségei, akkor az nem szimplán egy adott munkára predesztinál valakit, hanem egy alap lesz, hogy tudjon a jó munkák közül válogatni. A kényszerpálya helyett a lehetőségek várják.
...a gyerek jóban tudjon lenni önmagával
Gyakori jelenség gyerekeknél, hogy nincs jóban önmagával, és ezen dolgoznia kell, hogy sikeres lehessen. A gyerek egyszerre vágyik a szabadságra, és a szülő jó értelemben vett korlátozására (bizalom és biztonság, miközben jó módon engedjük el gyerekünket). Tudom, hogy sok szülő mondja, hogy milyen jó lenne, ha a gyerekek ’utasításra’ működnének. Ez azonban nem igazán szokott működni, hiszen a gyerekek nem robotok!
...a szorongás tudatosítása (és feloldása)
A gyerek is gyakran szorong, és sajnos sokszor nem is teszi ezt hangosan. A szorongás fő okai lehetnek: valamilyen változás, családi tragédia, haláleset, válás, csalódás, félelem. Ezeken dolgozni lehet és kell is, hiszen akkor tud érdemben teljesíteni, ha jól van.
Mit adhatok magamnak és gyerekemnek a foglalkozásokkal?
Szülőként azt az érzést fogod kapni, hogy ’A tőlem telhető legjobbat megtettem a gyerekemmel kapcsolatban’, és akkor is tud majd boldogulni, ha én már nem leszek ott mellette, mert életkorából fakadóan már nem egy lakásban élünk. A gyerekem fel van vértezve olyan önismereti tudással és érzelmi intelligenciával (EQ), ami biztosítja az ő sikeres önálló életét.
Az EQ fontos része az is, hogy a gyerek – fiatal felnőtt korától kezdve – képes lesz kialakítani és fenntartani egy jó párkapcsolatot; családot alapítani és teljes életet élni, érzelmi stabilitásban – mert lesz hova ’visszanyúlnia’.
Szülőként talán az sem utolsó szempont, hogy ha nem is garantálja ezt nekem senki, mégis nagyobb eséllyel gondolhatom azt, hogy gyerekem a társadalomnak így vagy úgy, de hasznos tagja lesz. Betartja majd a szabályokat és képes lesz az együttműködésre másokkal. Humorral, derűvel, mert jól van, jól lesz!
..és még mi miatt érdemes ebbe a folyamatba belevágni?
Szülőként – és felnőttként – az is fontos a legtöbbünk számára, hogy a külvilág véleménye is pozitív legyen rólunk: gondoskodó, jó szülőnek tekintsenek ránk, mert megfelelően bánunk a gyerekünkkel. A külvilágnál talán még fontosabb a gyerek, amikor már nagyobb, illetve felnőtt: tudjak én az ő partnere lenni a témakörök többségében, amiben ő él és mozog, és ne csak a vasárnapi ebéd előállítójaként vagy ’papa taxiként’ gondoljon rám. Ezt nevezem én úgy, hogy a generációk közötti szakadék csökkentése a cél, hiszen azt akarom, hogy később is szívesen töltsön velem a gyerekem időt.
„A legelső, amit egy gyereknek meg kell tanítani, az nem a számtan és a geometria, hanem az, hogy legyen önmaga. Erős, derűs, önbizalommal teli ember, aki-bárhová vesse is a sorsa-megbízhat önmagában.”
Müller Péter
Az Énkép
Az énkép nagy része az emlékezetünkben raktározott élményeink alapján épül fel. Ez több mint puszta emlékezés. Inkább az emlékeink elrendezése, és azok felidézésének módja. Az énkép olyan, mint egy önmagunkról alkotott térkép. Ez a térkép bármennyire is jó, mégsem ugyanaz, mint az a terület (a valós önmagunk), melyet bemutat.
Amennyiben az énképünk jól összehangolt az értékeinkkel, az segít a céljaink elérésében.
Az önértékelés egy szinttel magasabban álló fogalom: az énképünk általánosítása.
A pozitív önértékelést fejlesztő módszerek mindegyike hat az énképre is.
