Vizsgahelyzetek, egy tanárral való konfliktus, megszegett iskolai szabályok, nem megfelelő kommunikáció, az abból adódó félreértések: félelmet és dühöt válthatnak ki a gyerekből. Sokszor előfordul, hogy baráti kapcsolatok okoznak gondot: összeszólalkoznak valamin vagy a társas lét, a játék szabálykövetése (hogyan igen, hogyan nem?) miatt van nézeteltérés. Lányoknál gyakran előfordul a ’Ki az én ‘legjobb’ barátom’ témán belül egy-egy csalódás.

Gyakran találkozom olyan gyerekkel, akit társai a perifériára szorítanak, mert olyan módon viselkedik, ahogy a többiek nem. Ilyenkor a nem elfogadott viselkedés fura a többiek számára, miközben gyakran az érintett nem is érti, hogy vele mi a baj?

Szintén gyakori téma a gyerekekkel a szülők közti konfliktusok kezelése. Még ha nincs is válásról szó, a szülők közti veszekedések, viták jobban megviselik a gyereket, mint amennyit ő abból megmutat. Hasonló helyzetet teremt, amikor van egy testvér, akivel egészségi vagy szellemi állapota miatt többet kell a szülőnek foglalkoznia, miközben az ’egészséges’ másik testvér nem kapja meg a szükséges figyelmet, és saját világába kényszerül bele. Sok szülő ezzel nem akar szembesülni, de vannak, akik egyszerűen nem is tudnak róla, hogy ilyenkor mi zajlik a gyerekben.

A gyerekeket számos tevékenység érdekli, mégsem tudnak ezekről gyakran tudatosan beszélni, pedig amikor végzik, akkor örömöt okoz számukra. Általánosságban minden olyan tevékenység, ami társas, az érdekli őket. Közös beszélgetések, közös játékok mind ebbe a kategóriába tartoznak. Fontos tudni: senki sem törekszik a magányos farkas szerepre, és mindenki szeretne valakihez tartozni.

A másokkal történő együttműködés is egy nagyon fontos téma szokott lenni. A gyerekeknek azt kell elfogadniuk, hogy nem egyformák, de az iskolában mégis meg kell tudni egyezni, hogy hogyan fognak tudni együtt dolgozni. A ’negatív cimkézés’ helyett a különbözőségek pozitívumaira szoktuk felhívni a figyelmet. Érdemes a személyigésünkkel kapcsolatban megnyílni és erre biztatni a gyerekeket. Ha konfliktusba kerülünk, akkor megsértődés és sárdobálás helyett higgadtan feltárni, hogy mi a probléma és mi lehet a közös megoldás? Az igények egyeztetésére tanítjuk őket, valamint arra, hogy érdemes a gondokat kitenni nyíltan az asztalra, kiállni magukért, és közben elfogadható kompromisszumra jutni!

• Iskolába járnak: itt fontos, hogy lássák az iskolába járásban a rendszert: már itt indul a felnőtt életben később elengedhetetlen szervezettség, felkészülés: például legyen nála a felszerelése, alakuljon ki egy rutin, hogy tudjon dolgozni, haladni a mindennapokban.
• Megfelelni az adott tanár stílusának: erre nem is gondolunk felnőttként, pedig a gyerekek nagyon éles ’szenzorokkal’ rendelkeznek, hogy melyik tanárnak hogyan kell megfelelni. Ez fárasztó tud lenni a gyereknek, főleg, hogy kivel hogyan kell kommunikálni!
• Jutalmazás, büntetés hogyan működik: ezekhez igazodni a gyerek számára nem egyszerű és energiát igényel.
• Számonkérés: feladat számára, hogy mindig felkészüljön; például a tanárok nem minden esetben jelentik be több nappal korábban, hogy témazáró dolgozat lesz; váratlan és igazságtalan számonkérések kezelése előjön, mint téma az ilyen foglalkozásokon.
• A nem közvetlenül a tanórához kapcsolódó feladatok: a környezetem rendbentartása, kapcsolati-kultúra, házirend betartása az iskolában, közös helyiségek és -tárgyak használata, cuccok tárolása, rendben tartása;
• Ünnepekre, egyéb iskolai alkalmakra készülni a gyerekeknek: ezek a nem tanuláshoz kapcsolódó, mégis iskolai tevékenységek. A COVID miatt most ez kevésbé érzékelhető, azonban várható, hogy visszatér.
• Otthoni feladatok: pl. önállóan tanulni, a házimunkában való részvétel, kutyasétáltatás, bevásárlás, stb. mint elvárások a gyerek felé. Maga a tanulás elfogadása: sokan nem látják az értelmét egy-egy tananyagnak, elavultnak tartják, mivel sokszor nehezen tudják a mindennapi életet a tananyagban leírtakhoz kötni.