Önismereti foglalkozások felsős általános iskolásoknak
Önismereti foglalkozások felsős általános iskolásoknak
A mai 11-14 éves korosztály
Hosszú évek óta foglalkozom gyerekekkel, közte a 11-14 éves korosztállyal. A szülők hol jobban, hol kevésbé vannak ’képben’ azzal, ami valóban foglalkoztatja gyereküket. A gyerekek bezárkózása és lelki gondjaik legtöbbször a mindennapi rohanásból, a rájuk helyezett elvárásokból, a stresszes életvitelből és személyiségük kombinációjából adódik.
Önértékelésük
A kamasz eleinte nem képes semlegesen, kívülről vizsgálni önmagát és sok gyerek szinte naponta sulykolja, hogy ő ‘Rossz, értéktelen’ és kicsi az önbizalma. Ritkán hangzik el, hogy ‘Te jó vagy’, hogy ‘Higyj önmagadban’. Ha a gyerek nincs jóban önmagával, akkor sajnos gondot okoz jóban lenni a kortársaival, a szüleivel vagy a tanáraival.
Önismeretük fejlesztése
Fejlesztő tanár- és mentorként hiszem, hogy tévútra sem szabad vezetni őket abban, mennyire szuperek, ha nem azok bizonyos területeken; fontos, hogy objektív rálátást kaphassanak önmagukról, így az őszinte, támogató vélemény pozitívan formálja a reális önismeretüket és önelfogadásukat.
Beszélni szeretne magáról
A gyerekekben sokkal több van, mint azt el tudják mondani, és nagyon vágynak rá, hogy beszélhessenek magukról, ha valaki érdeklődik irántuk. Egy segítő beszélgetés során feltárulnak erősségei, pozitív tulajdonságai, így kezdi elhinni magáról, hogy vannak értékei. Ha rendben van az, hogy ‘Ő ér valamit’, akkor tapasztalatból mondom, hogy utána már sokkal könnyebben lehet tőlük kérni bármit is. Ilyen alkalmak után energia szabadul fel bennük és valóban elhiszik, hogy ők jók! A fentiek konklúziója számomra, hogy más módszerekkel (nem büntetéssel) lehet őket fegyelmezni. Ha lelombozzuk őket, akkor viszont nem fognak teljesíteni! És főként: nem fogják jól érezni magukat a bőrükben.
Önmagáért szeretni
A feltétel nélküli szeretet ma sajnos hiánycikk, így kiemelten fontos, hogy érezzék: önmagukért szeretik őket.
Fizikai kontaktus
Egy ölelés, egy simogatás sokszor szabadít fel gátakat, a COVID járvány pedig még inkább rávilágít arra, hogy a gyerekek (is) igénylik a fizikai kontaktust.
Milyen helyzetek válthatnak ki szorongást, félelmet a gyerekekből?
„Amikor jól vannak, akkor jól vannak.” – és ez valóban így van. Akkor van gond, ha számonkérés, vizsga, bizonytalan élethelyzet, szorongás, családi- vagy társas kapcsolati probléma jelentkezik, vagy az iskolai élettel van gondja: ilyenkor kell ‘csinálni’ valamit a gyerekekkel.
Vizsgahelyzetek, konfliktusuk, megszegett iskolai szabályok
Vizsgahelyzetek, egy tanárral való konfliktus, megszegett iskolai szabályok, nem megfelelő kommunikáció, az abból adódó félreértések: félelmet és dühöt válthatnak ki a gyerekből. Sokszor előfordul, hogy baráti kapcsolatok okoznak gondot: összeszólalkoznak valamin vagy a társas lét, a játék szabálykövetése (hogyan igen, hogyan nem?) miatt van nézeteltérés. Lányoknál gyakran előfordul a ’Ki az én ‘legjobb’ barátom’ témán belül egy-egy csalódás.
Perifériára szorult gyerekek
Gyakran találkozom olyan gyerekkel, akit társai a perifériára szorítanak, mert olyan módon viselkedik, ahogy a többiek nem. Ilyenkor a nem elfogadott viselkedés fura a többiek számára, miközben gyakran az érintett nem is érti, hogy vele mi a baj?
Tanulással kapcsolatos elvárások, értékrend
Családon belüli konfliktusok
Szintén gyakori téma a gyerekekkel a szülők közti konfliktusok kezelése. Még ha nincs is válásról szó, a szülők közti veszekedések, viták jobban megviselik a gyereket, mint amennyit ő abból megmutat. Hasonló helyzetet teremt, amikor van egy testvér, akivel egészségi vagy szellemi állapota miatt többet kell a szülőnek foglalkoznia, miközben az ’egészséges’ másik testvér nem kapja meg a szükséges figyelmet, és saját világába kényszerül bele. Sok szülő ezzel nem akar szembesülni, de vannak, akik egyszerűen nem is tudnak róla, hogy ilyenkor mi zajlik a gyerekben.
Magányos Farkasok?
A gyerekeket számos tevékenység érdekli, mégsem tudnak ezekről gyakran tudatosan beszélni, pedig amikor végzik, akkor örömöt okoz számukra. Általánosságban minden olyan tevékenység, ami társas, az érdekli őket. Közös beszélgetések, közös játékok mind ebbe a kategóriába tartoznak. Fontos tudni: senki sem törekszik a magányos farkas szerepre, és mindenki szeretne valakihez tartozni.
Együttműködés másokkal
A másokkal történő együttműködés is egy nagyon fontos téma szokott lenni. A gyerekeknek azt kell elfogadniuk, hogy nem egyformák, de az iskolában mégis meg kell tudni egyezni, hogy hogyan fognak tudni együtt dolgozni. A ’negatív cimkézés’ helyett a különbözőségek pozitívumaira szoktuk felhívni a figyelmet. Érdemes a személyigésünkkel kapcsolatban megnyílni és erre biztatni a gyerekeket. Ha konfliktusba kerülünk, akkor megsértődés és sárdobálás helyett higgadtan feltárni, hogy mi a probléma és mi lehet a közös megoldás? Az igények egyeztetésére tanítjuk őket, valamint arra, hogy érdemes a gondokat kitenni nyíltan az asztalra, kiállni magukért, és közben elfogadható kompromisszumra jutni!
Feladatok és elvárások, melyek szorongást, félelmet válthatnak ki
- Iskolába járnak: itt fontos, hogy lássák az iskolába járásban a rendszert: már itt indul a felnőtt életben később elengedhetetlen szervezettség, felkészülés: például legyen nála a felszerelése, alakuljon ki egy rutin, hogy tudjon dolgozni, haladni a mindennapokban.
- Megfelelni az adott tanár stílusának: erre nem is gondolunk felnőttként, pedig a gyerekek nagyon éles ’szenzorokkal’ rendelkeznek, hogy melyik tanárnak hogyan kell megfelelni. Ez fárasztó tud lenni a gyereknek, főleg, hogy kivel hogyan kell kommunikálni!
- Jutalmazás, büntetés hogyan működik: ezekhez igazodni a gyerek számára nem egyszerű és energiát igényel.
- Számonkérés: feladat számára, hogy mindig felkészüljön; például a tanárok nem minden esetben jelentik be több nappal korábban, hogy témazáró dolgozat lesz; váratlan és igazságtalan számonkérések kezelése előjön, mint téma az ilyen foglalkozásokon.
- A nem közvetlenül a tanórához kapcsolódó feladatok: a környezetem rendbentartása, kapcsolati-kultúra, házirend betartása az iskolában, közös helyiségek és -tárgyak használata, cuccok tárolása, rendben tartása;
- Ünnepekre, egyéb iskolai alkalmakra készülni a gyerekeknek: ezek a nem tanuláshoz kapcsolódó, mégis iskolai tevékenységek. A COVID miatt most ez kevésbé érzékelhető, azonban várható, hogy visszatér.
- Otthoni feladatok: pl. önállóan tanulni, a házimunkában való részvétel, kutyasétáltatás, bevásárlás, stb. mint elvárások a gyerek felé. Maga a tanulás elfogadása: sokan nem látják az értelmét egy-egy tananyagnak, elavultnak tartják, mivel sokszor nehezen tudják a mindennapi életet a tananyagban leírtakhoz kötni.
Igaz, hogy sokszor összetűzésbe keveredtem Orsi nénivel, de másnapra megbeszéltük, hogy mit csináltam rosszul és miben kellene javítanom. Még azt szeretem Önben, hogy minden problémát meg tudtunk/tudtam oldani az Ön segítségével. És a tanárok közül szinte csak Ön tud minket kordában tartani! Ön a legjobb délutános tanár!
Sok közös emlékünk van Orsi nénivel. Például amikor a játszótéren közösen kibeszéltük a fiúkat. Meg amikor sírtam és Ön vigasztalt a lányokkal. …..Orsi nénit azért szeretem, mert megértő, vicces, kedves és feldobja mindig a napomat…
Amit Orsi nénitől tanultam, az az, hogy úgy kell viselkedni az emberekkel, amit mi is szívesen visszakapnánk. Aki jót tesz, akkor jutalma lesz, és jó érzéssel tölt el, mikor segítek valakinek. Meg a dolgoknak mindig a jó oldalát kell nézni. Meg nem szabad törődni az olyanokkal, akik bántanak lelkileg. Maga a legjobb tanár a Világon!
„Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.”
– Harry Potter és a Tűz Serlege
A foglalkozások hatása hosszú távon
- Megtapasztalják, hogy milyen az, amikor valaki figyel rájuk és ők fontosak. Általában kérik a figyelmet, a teljes odafordulást, őszinteséget. Megtanulják jól érezni magukat a saját bőrükben. Ehhez kell, hogy elfogadjuk, megerősítsük őket, partnerként kommunikáljunk velük. Ezen alkalmak során belátják, hogy én nem az a felnőtt vagyok, aki kiokítja, hanem az, aki megérti az ő problémáikat; vissza tudom nekik adni azt, ami számukra fontos. Utána harmóniában tudnak élni önmagukkal, a környezetükkel és stabil, kiegyensúlyozott, „normális” életük lehet!
- Megtanulják, hogy milyen fontos azt (is) érezni, hogy mások pozitívan nyilatkozzanak róluk; Énmegerősítő funkciója van: a pozitív kép kialakulása mások részéről (és a visszajelzése ennek) „én jó vagyok, érek valamit, jó helyen vagyok”.
- Kipróbálhatják magukat tét nélkül, hogy miként érzik magukat egy konfliktusban, hogyan tudnak kommunikálni.
A coaching / mentoring folyamat
- Egy alkalom 60-75 perc hosszúságú – ez válik be gyerekeknél. Az egy óra kicsit rövid, a másfél már túl hosszú nekik.
- Segítek megteremteni azt a világot, amiben már jól tud dolgozni: ehhez eszközöket használok, amelyek fenntartják a figyelmet, ugyanakkor segítenek lecsendesíteni az elmét.
- Ha van téma, amit hoz magával a gyerek, akkor arról van szó, ha nincs, akkor rövid, személyhez illő beszélgetés-egységekkel dolgozunk.
- A fizikai térben is igénylik a gyerekek változást, a helyzetváltoztatás felfrissít.
- Felépítem az adott ülést » a gyerek elbeszélései alapján lehet összerakni a képet adott gyerekről; általában ’bekínálok’ egy-egy témát egy feladat formájában, amire látom a gyerek érdeklődését (vagy annak hiányát).
- Az önismereti gyakorlatokra épülnek a családra, barátokra, kommunikációra, problémamegoldásra és konfliktuskezelésre vonatkozó további egységek.
- Arra igyekszem rávenni a gyermeket, hogy jó dolgokat csináljon, illetve a jobb dolgokat jobban csinálja. Cél a hatékony önállóság építése.
- Általában a 10-12. alkalom végére lehet érezni egy gyerekkel kapcsolatban, hogy „jobban van”, igazán tartós viselkedésváltozás kb. 6-9 hónap után várható.