szept 20, 2021 | Egyéb kategória
Szappanopera hírek
Nézem a híradót, régi rossz szokásom. Kezdésnek a szokásos argentin szappanoperába illő történetek, a „megölte”, „megcsalta”, kifosztotta”, és valami hasonlót csinált sztorik követik egymást.
Egyik fő hír, hogy Oroszországban, Permben, egy 18 éves egyetemi hallgató lövöldözést rendezett. Még erre se nagyon kapom fel a fejem, ilyesfajta rémségek jöttek már innen-onnan, végtelenül sajnálatos, de meg tud történni.
Gyűlölöm magam
Aztán mégis fülelni kezdek: ez a szerencsétlen fiatal, saját elmondása szerint, már régóta készült erre a borzasztó cselekményre, mivel utálja az egész világot, benne az összes embert, de legfőképp önmagát. GYŰLÖLI ÖNMAGÁT.
Ez már beakadt.
Az jutott eszembe, hogy „mindenki magából indul ki”, mert honnan is indulna máshonnan?
Ismerni és szeretni kell önmagad
Ezzel nem lenne bajom, csak felmerül a kérdés: ha nem vagy jóban önmagaddal, nem ismered a saját érzéseid, hogyan is fogadhatnád el másokét? Hogyan is érthetnél meg másokat? Ne adj Isten, honnan is lennének értelmes gondolataid?
Hú, ez nehéz ügy, ha belekezdek, sosem érek a végére. De az bizonyos: ha szereted önmagad, másokat is tudsz majd szeretni, elfogadni.
Ezért foglalkozni kell önmagaddal, ennél fontosabb feladatod nincs. Ez lesz a Te jövőd alapja, amire bármit felépíthetsz. És ha elakadsz, tudd: segítséget kérni bátor dolog.
szept 7, 2021 | Egyéb kategória
Történelem tanárként a számonkérés hol írásban, hol szóban történt nálam. A hetedikes osztályomban Andris mindig egyenletesen teljesített, szilárdan hozta a négyes osztályzatokat. Tudta a dolgokat, de nem olyan precízen és gördülékenyen, hogy felhőtlenül jelest adhattam volna.
Az a fránya stressz
Sajnáltam Andrist, mert minden egyes felelésénél azt éreztem, hogy sokkal több van benne, mint amit elő tud hozni magából stresszhelyzetben. Azt is tudtam, hogy a fokozott teljesítménytudat rontja a teljesítményt.
Nyolcadik év végén Andris ismét négyesre állt töriből, képtelen volt elérni az áhított ötöst, miközben az én megérzésem már önálló életet élt bennem, dörömbölt, ordított: „Ő jobb annál, mint amit mutat, tenned kell valamit!”
A tanári szabadság
Aztán eljött a bizonyítványosztás napja. Egyesével adtam át az osztályomban a záró dokumentumokat, személyre szabott jó kívánságokkal, amivel mentek tovább a középiskolába.
Andrisnál nem mondtam semmit, csak mosolyogva átnyújtottam a kinyitott bizonyítványt. Andris szeme azonnal végig pásztázta a rubrikákat, majd a történelemnél megállt, rám nézett és alig észrevehetően könnybe lábadt a szeme. Ott állt feketén-fehéren: jeles. A csupa négyesre jelest adtam. Úgy gondoltam, most élek a tanári szabadságommal😊.
Nem csak úgy kapta, kiérdemelte
Andris középiskolába ment, hogy legyen tisztes szakmája és mellé érettségije is. Félévkor meglátogatott, hozta az értesítőjét, a kezembe nyomta.
A történelemnél ott állt, feketén-fehéren: Jeles.
Nem csak úgy kapta, kiérdemelte.
Most az én szemem lábadt könnybe és nem tudtam szólni, csak megöleltük egymást.
Amikor az önbizalom a helyére kerül
Elmesélte, hogy olyan önbizalmat és erőt kapott tőlem, amelyet most már tud használni. Eddig is benne volt, csak kellett egy kis támogatás, hogy előjöjjön.
Andris már a negyvenes éveiben és a saját útján jár. Ebben az én részem egy építőkő, amelyet jól bebetonozott, hogy szilárdabb legyen élete útja, és jobban boldoguljon.
Azóta mániám az építőkövek adogatása, már jó sokan lépkednek „rajtam”…
